Szinervaralja - Tortenete

A Szinér vára alatt fekvő falut az oklevelek 1341-ben említik először, ekkor már tekintélyes hely, és egyháza is volt. 1583-ban a falu, és az egész szinéri uradalom, Báthory Zsuzsannáé volt, s Szinérváraljaekkor már mezővárosi ranggal bírt. A Báthoryak után a Lónyay család örökölte. A XVI. és XVII. században többször dúlták fel a várost ellenséges hadak: 1605-ben Básta hadai, 1677-ben Wesselényi István foglalta el, erdélyi, lengyel, francia és tatár hadakkal, mellyek Váralját és templomát is kifosztották. 1638-ban Lónyay Zsigmondbirtoka, aki alatt nagy határper folyt Apa és Váralja között. A perben érdekelt váraljai földbirtokosok a Kornis, Nyáry, Pernesz, Bakos és Kállay családok voltak. 1717-ben a várost a tatárok égették fel. Még a templomnak is csak a puszta falai maradtak meg. A helység csaknem megszünt, a házak romokban hevertek, "a templomot felverte a dudva, és farkasok tanyáztak benne". A nép a hegyek tövébe menekült, s a pataknál kis fatemplomot épített magának. Az 1700-as évek közepén oláhok özönlöttek be és telepedtek meg, s 1753-ban kat. egyház alakult, mely elfoglalta a régi templomot és használhatóvá tette, azonban a templom 1848-ban leégett és csak 1870-ben építették fel újra. Váralja csak az 1800-as évek közepétől virágzott fel újra, hetivásárjai révén hatalmas környékének gócpontja lett: Az egész Avasság és a Szamos-környék, a Bükk hegységfalvaiig itt szerezte be szükségleteit. A XVII., XVIII. században sokan nyertek itt kisebb-nagyobb részbirtokot, így a Bélteky, Daróczi, Farkas, Kölcsey Margit, Meggyesi, Gacsályi, Horváth, Mikolay, Daróczy családok és a jezsuiták, kiknek 1773-ban volt itt birtokuk, valamint még a Szegedi, Batzoni, Ajtay Várady, Darvay családok. A XVIII., XIX. században is több birtokosé volt: így a gróf Teleky, gróf Kornis, gróf Barkóczy, báró Vécsey, báró Wesselényi, Becsky, Eötvös, Darvay, Máthay, Szilágyi, Vetéssy, Vankay, Tholnay, Dobay, Ottlik, Szerdahelyi, Jármy, Balogh, Jakab, Nagy, Gáspár, Kolozsváry, Bereczky, Tar, Kelemen, Ujfalussy, Benkő, Csernátonyi, Lengyel, Bajnóczy, Vajda, Lázár, stb. családok és a minoriták birtoka. A XX. század elején nagyobb birtokosai a Papolczy, a Kávássy, Mándy család és a kat. egyház voltak. 1910-ben 5056 lakosából 2542 magyar (50,27%) és 2451 román (48,47%) volt. A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Szinérváraljai járásához tartozott. 2002-ben társközségeivel együtt 10.105 lakosából 8.083 román (79,99%), 1780 magyar (17,61%), 66 német (0,65%), 141cigány (1,39%) és 35 egyéb (0,34%) nemzetiségű lakosa volt.